Az Internet hasznáról

                    

Az Internet hasznáról, avagy egy kis önreflexió a honlapomra

 

E-mailen megkeresett egy költő, Kántor Zsolt, akit nem ismerek személyesen. Olvasta az Eisenstein és Joyce kapcsolatáról szóló esszémet, érdekesnek találta, ajánlhat-e nekem egy verset? Elfogadtam, köszönettel. A verset ihlető élmény az, hogy Eisenstein értette Joyce-ot (hogy csak ő értette-e jól, azt nem tudom eldönteni, mindenesetre az egyik lehetséges Joyce-olvasat az övé).

Az is nagyon érdekes ebben a történetben, hogy ha valaki Joyce-hoz keres anyagot, beüti a nevet a Google-ba, akkor rábukkan az én tanulmányomra, s ezáltal a Joyce-Eisenstein kapcsolatra mint témára is. A többszerzős tanulmánykötetet, amelyben írásom megjelent, nem találná meg anélkül, hogy valaki külön felhívná rá a figyelmét. Lám csak, milyen hasznos dolog az Internet!

 

Íme a vers:

 

Kántor Zsolt:

Joyce sétál

Bárdos Juditnak, tisztelettel

 

Az író, mint költő. Vagy-vagy.

Nagyon ritkán egybeesik.

Joyce esetében a Kierkegaard-paradigma.

Szorongás és erős arányérzék.

Majd a regény jön, amint unja önmagát.

Egyszerűen feláll az asztaltól,

megszakadnak a tárgyalások.

Én ezt nem csinálom tovább,

így a mű. Túl akarok lenni a végén.

Azon nem lehet. Maradj veszteg,

mondja a regénynek az auktor.

Ne veszítsd el a békességedet.

Kitalállak, faraglak, újraírlak.

Nem vagyok Musil, se Balzac.

Se Flaubert. Én nem hagyom,

hogy a regény írja önmagát.

Azt se, hogy a nyelv maga vegye

kézbe a dolgot. Micsoda képzavar.

A kéz meg nyaljon bele. Nem mindegy.

De elgondolkodtató párhuzam lehet.

Kundera azt állította, hogy kaland

a regényírás. De annak is vége szakad.

Ez is csak annyira hasonlat,

amennyire sántít. A kaland jó dolog,

a regény rettentően hosszú utazás.

És mindig beleszól a nyelv, a kéz

másképp csinálja. Van összefüggés.

Hát ezeken elmélkedik Joyce,

amikor a hársfák között teázik.

Esterházy se érti meg, miért ennyire

fájdalmas és miért ennyire heterogén?

Csak Eisenstein érti, mert látja a leírt

kezet, a süteményt, az ujjakon áttetsző

vérerek fölött egy meggyfa ága.

Rózsa és vér. Gyűlölködő lányok

a kerti padon, ki a legvonzóbb

a katonatisztek szemében?

Erre megy ki a játék. tetszeni.

A regény egy hiú nő. Férfi teremtménye.